Sokat gondolkoztam mit is írhatnék. Aztán megfogant bennem a gondolat, legyen egy kicsit más. Remélem kedves Olvasó, tetszeni fog ez az újabb alkotás.
Jóbarát
Jóbarát! Hol vagy? - mikor lelkem megtört darabjait savként mardossa a keserűség s gyűlölet. Hol vagy? - mikor remegő kezemben véres tőrt tartok. Otthon vagy. Meleg házadban, vörös merlotod kortyolva, vágytól fűtött gondolataid elhomályosítják elméd. Kandallódban tűz, szívedben szenvtelen szenvedély lobog.
Hol vagy jóbarát? - mikor falak közt, szétroncsolt kezemből vörös merlotod folyik, s lelkem hozzád könyörög, mentsd meg szellemem s testem utolsó vércseppjeit. Gyere, tedd meg kérlek jóbarát. Had legyek én borod. Had legyek veled, engedd meg, hogy benned éljek tovább. S vérem véreddel lassú táncba kezd. Gyere és vedd el, amit neked ajánlok, hagyd el otthonod, hogy tested legyen új hazája megsebzett lelkemnek.
Fáradt sóhajom sóhajod lesz. Gyere, s ha kell testem átadom neked. Gyere, töltsd be, ha akarod, vágyakozó kívánságod. Itt vagyok.
A homály szélén fekszem én, s rád várok, ki számomra több, mint jóbarát.
S ha véremet ittad és testem megkaptad , emlékezz… Élt egyszer egy furcsa lány, ki talán szeretett, igazán.
Látlak még? Érezni akarlak. Itt vagy most? Szavaimra, rideg csend hát a válasz?
Itt vagy hát, már látlak én. Mégis… Jő egy árny, most hív az éj. Mennem kell, mert szólít a fény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése